Dávid Lajos:

Kalandok és legendák

gróf Teleki Sándor életében

részlet:

"...

Tudjuk, hogy Teleki az 1840-es években szinte egész Európát bebarangolta, s közben Liszt Ferenccel is megismerkedett. Sőt Berlinben, Liszt 1843-as hangversenykörútja során párbajt is vívott egy Norhausen nevű kapitánnyal, az akkor még csak messziről tisztelt zongoraművész becsülete védelmében. Teleki csak könnyű horzsolást szenvedett, a német tiszt azonban karját veszítette. Bár a gróf (Liszt megfogalmazása szerint) „nem volt valami nagy zenedühönc”, a zeneszerző testvéreként szerette az érte „vérét áldozó” Telekit. „Akaszd szegre a filozófiát, nem lehet azt könyvből tanulni, lapozgasd az élet bibliáját...” – tanácsolta neki, és magával vitte hangversenyeire, előbb Poznanba, majd Szentpétervárra. Liszt itt halálosan beleszeretett Glasenapp orosz herceg feleségébe, olyannyira, hogy – bár meghirdetett hangversenye volt Moszkvában, ahol maga a cár várta – el sem akarta hagyni a várost. Teleki hiába figyelmeztette a következményekre, a példa nélküli botrányra, Liszt csak úgy vállalta a továbbutazást, hogy barátja becsületszavát adta: utána viszi a hercegnőt. Teleki betartotta ígéretét és megszöktette a szépasszonyt...

Hogy meddig tartott a szerelem, nem tudjuk. Közös utazásaik azonban nem értek véget. Az új tájak és élmények, a fényes ünneplések és fogadások, a bohém művészélet és az ezzel járó szellemi légkör sokkal több örömöt okozott Telekinek, mint a számára mindig is terhes tanulás. Mint láthattuk, Liszt legintimebb ügyeibe is beavatta. Barátját a rajnai Nonnenwärt regényes szigetére is magával vitte, ahol élettársa, d’Agoult grófnő, a közismert írónő körében pihente ki a hosszú utazások és hangversenyezések fáradalmait.

Teleki 1843 végén néhány hónapra hazatért, alig egy évvel később, 1844 télutóján azonban újra Liszt társaságában találjuk. A célpont ezúttal a francia főváros volt, ahonnan csak egy újabb esztendő után tért haza, lelkesedéssel telve, amelyet minden bizonnyal nemcsak a világváros nyüzsgése és eseményei, hanem a polgári szabadság Erdélyben soha nem tapasztalt légköre válthatott ki belőle. „Nincs több város a világon, csak Párizs” – írja később, akkori élményei hatására.

Teleki Sándor Liszttel való barátsága egész életét végigkísérte. 1846 őszén, amikor a zongoraművész először utazott Erdélybe és a román fejedelemségekbe hangversenyezni, Kolozsváron régi pajtása fogadta, aki Bukarestbe s talán Jászvásárra is elkísérte. Itt, a kincses városban hangzott el az a meghívás, amely Liszt feltételezett és azóta is gyakran idézett-emlegetett koltói látogatása alapjául szolgálhatott volna. Ez utóbbi azonban egyáltalán nem biztos, hogy be is következett. Bizonyítékot róla sehol nem találtunk, sőt az Emlékiratok is inkább ellene vallanak, mint azt majd alább látni fogjuk.

A korabeli leírásokból annyit tudunk, hogy Teleki nagy estélyt rendezett Liszt tiszteletére Kolozsváron. Ez alkalomra kedvenc prímását, a máramarosszigeti Pócsy Laci cigány bandáját hívatta le szülővárosába, s egész éjszaka a legszebb magyar nótákat húzatta Liszt fülébe, főleg a divatos „koltóit”, amelyet Liszt első magyar rapszódiájának utolsó részében is feldolgozott.

A első rapszódia megszületésének történetét egyébként Teleki is megörökítette a Hölgyfutár című lapban, 1877-ben: „Lisztnek szemei kigyulladtak, ujjaival pattogtatott, s belekiáltott a nótába, mi pedig aprózni kezdtük, s hajtottuk reggelig. A nagy mester zongorája mellé ült, mi apróztuk, s ameddig mi hajtottuk, ő megírta első magyar ábrándját” – meséli Teleki a zongoraművészről, aki később a Magyar rohamindulót ajánlja neki, a következő szöveggel: „Méltóságos gróf Teleki Sándornak barátilag ajánlva”...

http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=57

Gróf Teleki Sándor